A Történet valahol 2010-2011 környékén kezdődött, amikor kaptam egy gitárt. Előtte soha nem gitároztam, sőt - bár abszolút zenei hallásom van - zenéléssel sem foglalkoztam. Megjegyzem, most sem, ám ennek kifejtésére pár szónál azért több kell. Ugyanis felvetődik a kérdés, ha soha nem gitároztam, akkor hogyhogy a gitár kézhezvétele után egy héttel egy ilyen felvétel készülhetett, amikor tulajdonképpen először fogtam komolyabban a kezembe?
A cél az volt, hogy teljesen új megközelítéssel álljak a dologhoz és igyekezzek világszinvonalon alkotni valamit. Az új megközelítés a csak jobb kezes gitártechnika lett, amiben olyan szemlélettel állok a hangszerhez, mintha egy matrixnyomtató lennék, ahol a 6 húr adja a lehetőségeimet, az 5 ujjam pedig az eszköztáramat. Persze ez így nem pontos, mert azonnal rájöttem a 2 ujjas technikára is, ami szintén képes térhatást kelteni az agyban, ami a holografikus programozás egyik alapja.
Ehhez a technikához nincs szükség a gyakorlásra, így lényegében csak akkor vettem elő a gitárt, amikor hangfelvételeket készítettem. Ezek a hangfelvételek tehát valósidőben és élesben készültek. Nem tettem mást, mint ráhangolódtam egy energiasugárra és átkonvertáltam zenei frekvenciákra. A felvételek között vannak olyanok, amiben a gitár fa részén az ujjaimmal dobolok, ami az értő fül számára mutatja, mit is csinálok, ám az csak 2D-s megvalósítás. A térhatáshoz szükség van a húrokra. Amikor két húrom elpattant, akkor érkezett meg a bipolar hangzás, amivel a jelenlegi zenei-programok készülnek.
A jobbkezes gitározás lényege az, hogy az agy racionális féltekéjével generálunk - akár - érzelmeket. Ugyanis azzal, hogy muzikalitást viszek abba, ami amúgy értelmezhetetlen hangsorozatokból állna, érzelmi reakciót váltok ki a hallgatókból. Most mindegy az, hogy ez elismerés vagy idegesség. A hangprogramozás elméletének megértése akkor könnyebb, ha az ember már hallott fax-ot, vagy ZX Spectrumot, itt is ugyanolyan programok töltődnek az agyba. Ha felvetődne a kérdés, lehet-e érzelmeket közvetíteni a racionális agyféltekével, arra az a válaszom, hogy az mp3 formátumban hallgatott zenéből is áradnak az érzelmek, pedig az mp3 nem áll másból, mint 1-esekből és 0-ákból!
A következő felmerülő kérdésre (bárki megtanulhatja-e ezt) a válasz már nehezebb. Ahhoz ugyanis, hogy az 5 ujj harmonikusan mozogjon, olyan fejlettségű agyra is van szükség. Emellett az intuitív képességeknek is magas szintűeknek kell lenniük, hisz a sugár, amit átkonvertálunk a zenei hangok sorozatára, egyáltalán nem mindegy, honnan érkezik és milyen minőségű.
Mi történik az emberrel, ha ilyen zenéket hallgat?
Valószínűleg először felkészületlenül éri azt az agyat, amelyik ahhoz szokott, hogy az érzelmek a bal kéz felől jönnek. Ezért sokan ingerülten reagálhatnak rá, illetve a védelmi reakció az lesz, hogy rossznak értékelik és elutasítják. Akik viszont felismerik benne a zenét (ami nem a hagyományos dallam-alapokra épít), azaz megtalálják hozzá a Kulcsot, azok számára sokat jelenthet. A gyakorlati haszna az, hogy felélednek olyan spirituális képességek, amik a gyerekkorban működtek utoljára. Ezzel a módszerrel lehet gyógyítani (akár tömeggyógyítani is) és ki lehet kerülni a spirituális mestereket (akik ki tudja mit várnak el valójában a beavatásokért), azaz önbeavatásokra is alkalmas.
Miért ilyen gyors a ritmusa?
Ez a ritmus megegyezik azzal, amit az emberek lábában remegő idegesség generál. Azaz felveszi azt a ritmust és így fejt ki gyógyhatást.
Vannak-e veszélyei?
Vannak. Elsősorban az olyan emberekre, akik nem készültek fel erre és túl komolyan veszik. Ők akár elmegyógyintézetben is kiköthetnek, mert ha túl sok olyan impulzus éri az agyat, amivel az nem képes megbirkózni, akkor a tudat magasabb dimenziókba emelkedik, az az alatt lévő valóságokban így nem lesz jelen. Felkészülni erre úgy lehet, hogy az ember olyan életet él (világszemlélet-életmód váltás) és lelassítja az élettempóját, hogy a tudatát képes legyen kivonni az ügyek erdejéből.
Egy érdekes folyamat megfigyelésére nyílt mód az elmúlt időszakban, melynek zenei vonzata is van. Ha abból indulunk ki, hogy egy magasabb dimenziós történésnek van 3D-s vonzata, akkor annak az időre is ráhatása van. Egy zenéhez értő agy érdekes kutatásokat végezhet annak megállapítására, milyen fejlődésen megy keresztül egy olyan gitárjáték, mely a nulláról indult és azonnal fel tudott mutatni eredményt.
Saját meglátásom az, hogy kell lennie egy gitár T0 időpontnak, amihez képest ok-okozati összefüggésben visszafelé, majd az után előre is kell nézni a folyamatot. A gitár első kézhezvétele időpontjában létrejött felvétel (Akusztikus Meditáció = alászállás), majd nem sokkal később készült második felvétel (Mennybemenet = felemelkedés) magas szintű gitérkezelést eredményezett. Amikor ezt vizsgáltam, játék közben előretartottam magam elé a gitárt, majd a hátam mögé is emeltem és ugyanúgy játszottam tovább, minőségromlás nélkül. Ebből kitaláltam, hogy 'nem Én játszom' (vagyis nem az ember, aki előtte gitárt nem vett a kezébe), ám megtehetem azt, hogy ebbe a magam tehetségével becsatlakozom.
Ez után a teljes 2012-es év úgy telt el, hogy számos felvételt készítettem úgy, hogy közben alig foglalkoztam gyakorlással, azaz a felvételek mind élesben készültek. Ha a filozófiám az, hogy 'nem zenélek', hanem úgy tekintek magamra, mint egy matrixnyomtatóra, akkor nincs is szükség a gyakorlásra. A dolog mellett párhuzamosan futó spirituális tevékenységemmel egyértelműen azonosítani tudom a történteket és nem okoz semmilyen problémát a racionális magyarázata, ám ehhez tudni kell azt, hogy szerintem lehetséges a tudomány határainak kitágítása a spirituális valóság felé. Ezzel a véleményemmel azonban mind a tudomány felé, mind a spirituális világ felé erős kisebbségben vagyok az időnek ebben a pontjában!
Talán egyszer előkerül valaki, mondjuk egy szakdolgozatára készülő zeneakadémiás, aki fantáziát lát a dologban és érdekli az ezotéria. Ő lenne arra hivatott, hogy ebből egy olyan anyagot készítsen, ami értelmezhető a tudomány számára.
