Az emberi elme működése


Első megállapítás

Az ember a játékpozíciójában agyának kb. 4-5%-át használja. Ezt tekinti mindenki a normális állapotnak. Ez részben meg is felel a valóságnak, ha az a megállítás alapja, ami a többség közmegegyezésén alapul. Ez a közmegegyezés tulajdonképp egy olyan szabályrendszer, ami miatt mindenki ugyanolyannak látja a valóságot.

Második megállapítás

Az emberi elme úgy viselkedik, mintha egy computer lenne az agyadban. Ez a computer vezérli az egyes embereket, akik mindegyike egyes szám első személyben érzékeli a valóságot. Ez egészen addig, amíg a játék keretei biztosítják a normális működést, teljesen jól működik. Amikor azonban meginganak hitükben az általuk ismert világ vonatkozásában, az elme erre sokféleképp reagál.

Amikor az egyes emberek agya elkezdi keresni a megoldást, könnyen előfordulhat, hogy olyan megoldást talál, ami kívül esik azon a közmegegyezésen, amin a közös valóság alapul. Ebben az esetben az egyén szempontjából az agynak sikerül az új tudatszintnek megfelelő alkalmazkodást megvalósítania, ám a többiek szemében abnormálissá válik. Mert a többiek csak azt a megoldást fogadják el, ami a közmegegyezésen alapuló közös valóság régi szabályait jelenti. Aki ettől eltér, azt őrültnek/bolondnak titulálják.

Egy más tudatszinten azonban sokkal többet látsz a világból és ha az agyad ezt nem képes új rendszerbe helyezni, beleőrülsz. Amikor beleőrülsz, az csak a többiek szemében helyes megállapítás, mert a saját egyes szám első személyed már egy másik világban van, akinek az itteni teste még él, de már nem tudja értelmezni a körülötte lévő (alsóbb) világot.

Amikor nem őrülsz bele, viszont a többiek bolondnak néznek, azt tekinthetjük a határvonalnak, ami alatt és fölött meg lehet húzni egy sávot. A gyakorlatban az autizmus különböző szintjeinek felel meg ez az állapot. Vannak ugyanis olyan autisták, akikről senki nem tudja ezt, mert az agyuk fontosnak tartja a közmegegyezésnek történő megfelelést. Míg vannak olyanok, akikkel még lehet értelmesen kommunikálni, ám nehezen.

Ha azt akarjuk, hogy az elme tudatszintet váltson, fel kell rá készíteni az agyat. A ma ismert felkészítő technikákat úgy hívjuk, hogy vallások, spirituális utak. Aki ezeken elindul, már soha többé nem lesz az, aki volt, hisz az általa ismert világ is sokkal nagyobb lett. Ezzel viszont megsérti a szűkebb közmegyegyezéseket (család, barátok, munkahely, hierarchia) és az ebből szabadulás kulcsa az új szerepünk általuk történő elfogadtatása.

Harmadik megállapítás

A világban elfoglalt helyedet két dolog határozza alapvetően meg. Mit tudsz és mit hiszel a világról. Ez azért van így, mert az emberi agy két agyféltekés és ennek a két dolognak szinkronban kell lennie ahhoz, hogy te értelmes ember legyél. Ebben a szinkronitásban akkor keletkezik zavar, ha valamelyik úgy inog meg, hogy azt a másik nem tudja a saját rendszerébe illeszteni. Ha valaki felvállalja annak felelősségét, hogy másokat beavat figyelnie kell erre, különben sok meglepetésben lehet része.

Ha a személyiség fejleszthető, akkor programozható. Minden csak felfogás/értelmezés kérdése.A hit olyan dolog, hogy mivel a világlátás egyik alapja, komoly programozóerőre képes. Ugyanez igaz a tudásra is. A tudás a hitet úgy közelíti meg, hogy a hit a nem tudásból eredő feltételezés. Míg a hit a tudásról azt állítja, hogy haszontalan és felesleges, mert a hited köt csak össze a spirituális önvalóddal.

Ez a spirituális önvaló egy nagyobb kollektív tudat, aminek gondolkodásába már képes bezavarni a te egyéni tudatod. Itt válik a logikát és a rációt képviselő ego ellenséggé (sátánná), mert a ráció gazdáinak látószöge alacsonyabb, mint az intuícióé, hiába okosabbak.

A beleőrülés egyrészről az adott ember elméjének felkészületlenségére utal (ha ijedezel attól, hogy használod elméd lehetőségeit, akkor nem vagy felkészülve), másrészről lehet a közmegyegyezés által létrehozott kollektív tudat kísérlete arra, hogy ne engedje ki az adott embert a közösségből. Mintha egy program arról gondoskodna, hogy téged benn tartson a játékban. Akik elmondhatják magukról, hogy sikerült átjutniuk a Pszichológusok Völgyén, azok sikerrel emelték fel az egyéni tudatukat egy másik tudatszintre.

A saját elmémet úgy védtem meg a túl sok befogadásától (azaz az összeomlástól), hogy a rációm belátta, hogy erre az emberi agyának jelen állapota nem képes és nem törekdett arra, hogy mindent megértsen. Arra törekedett helyette, hogy épp eleget tudjon és értsen, mert sok helyzetben a túl sok tudás is lehet probléma. Az ego helyretétele tulajdonképp egy belső önprogramozás, aminek eredménye az intellektus. Az intellektus érti az intuíciót, az intelligencia még nem.

Akkor vagy te az emberek szemében egy földre szállt angyal, ha a rációdnak sikerül egy olyan értelmezési környezetet alkotnia, ami harmóniába kerülhet a hitükkel. Akkor pedig egy földre szállt démon, ha a hitednek sikerül egy olyan világot álmodnia, ami harmóniába kerülhet azzal, mit tudnak. Ha mindkettőre egyszerre képes vagy, az azt jelenti, hogy egyszerre tudod használni a két agyféltekédet, azaz sem angyalról, sem démonról nem beszélhetünk vagy mindkettőről egyszerre. Ha az emberek agya 4-5%-os kihasználtsággal működik, akkor is ez a két szereplő játszik benned, csak emberi léptékkel.

Egy ember ilyenkor úgy érezheti magát, mintha benne élednének fel ezek a lények. Hol egy angyalnak érezzük magunkat, hol egy démonnak. Minden attól függ, épp melyik agyféltekéd aktív. Viszont ez a meccs a te neved alatt zajlik, azaz neked kell az irányt az egyenesben tartani, nehogy a tudásod vagy a hited elhúzza a kormányt.

Negyedik megállapítás

Különleges képességeknek azokat az emberi elme által az egyes embereknek lehetővé tett változásokat nevezhetjük, amik túlmutatnak a 4-5%-on.

A tudomány mai állása szerint minden mindennel összefügg a holografikus szinten és az emberi elme nem csak fogadja, hanem alakítja is a valóságot. Az ezotéria célja az, hogy önmagadban hozzáférj a világhoz úgy, hogy önmagad egy pici szeletét megvilágosdodott Fénnyel világítod meg. Amennyiben valamilyen módon sikerül hozzáférned agyad azon celláihoz, ahol ezek a (mások számára) különleges képességek rejtőznek, elmondhatod, sikerült a fizikai világod az álom felé emelned. Ugyanis olyan, hogy valaki csak úgy az akaratával tárgyakat mozgat, a közmegegyezés szerint a valóságban nem lehetséges és nem is normális.

Különleges képességek azonban nem csak kívül, hanem belül is kialakulhatnak, ami jelen esetben azt jelenti, hogy a hatásuk nem látható.

Ötödik megállapítás

Az emberi tudat fejlődése előidézhet még két agyféltekét, ami egy két agyféltekés rendszerben kell hogy működjön, amíg az evolúció nem alakít ezen. Ez egy intuitív agyféltekében kialakuló racionális terület és egy racionális agyféltekében kialakuló intuitív terület lehet a mai ismereteim szerint. A gyakorlatban az eszüket használó nők és az intuíciójukat használó férfiak lennének erre a legjobb látható példa.

Hatodik megállapítás

Az emberek mindennapi életében olyan szokások alakulnak ki, amik ismeretében rendkívül könnyű kiszámítani/manipulálni őket. Ezek a szokások olyan félelem-hiteken alapszanak, amik szintén közös megegyezéssel jöttek létre. Talán egy vezető félelmei rögzültek így valamikor és ez a minta öröklődik és idomul a korszakokhoz, talán maga a közösség alkotja mindig aktuálisan meg.

Minden félelem gyökéroka szerintem az, hogy igény van arra, hogy a világ folyamatosan változzon (fejlődjön, mindig történjen benne valami), mert kiváló motiváló akkor, amikor az angyali akarat a semmittevéses állandóságra törekszik. Hisz az angyalnak akkor jó, ha minden csendes és békés, az embernek meg akkor, ha gazdag, mert akkor tudja megteremteni a csendet és a békét. A különbség annyi, hogy az angyal nem gondolkozik fizikai világban (azaz a munkában, amiben ezeket elő is kell teremteni), sőt semmilyen fontosságot nem tulajdonít ennek, míg az ember meg szeretné tartani az életszinvonalát és a civilizációját.

Az egyes ember szemében azonban minden félelem gyökere a halálfélelem. Valójában itt mindenki egy olyan dologtól fél, ami csak feltételezéseken alapszik,, hisz senki sem tud nyilatkozni a haláláról. Akik megtették és mesélnek róla, azokat megnézzük, majd visszatérünk mindennapi életünkhöz, mert amit láttunk az nincs bizonyítva.

Amikor egy templomba járó vallásos tudós tiltakozik valamivel szemben arra hivatkozva, nincs rá bizonyíték, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon a pap eddig mit bizonyított neki? Ez is egy olyan megszokás, ami uralja egy átlagember életét (és rak erős önhitprogramokkal korlátokat), hogy amibe beleszülettél, azt tekinted normálisnak.

Ez tulajdonképp a mai ember működése.

1. Beleszületik egy világba, ami meghatározza gondolkodása kereteit
2. Intelligenciával ezeket a kereteket lazítani lehet
3. Intellektussal ezeken felül lehet emelkedni

Az 1. pont az átlagembereket jelenti, akik egy múlt-jelen-jövő ok-okozati összefüggéseken alapuló 3D-s idővonalon haladó valóságban élnek. Ha nekik bármit elkezdesz ezekről mondani, az agyuk tiltakozásba kezd és el fognak utasítani. Ezért ezt erőltetni nem lehet, csak hagyni mindenkit a maga tempójában haladni. Az agyuk azért kezd tiltakozásba, mert ez mindenképp változásokat idézne elő az életükben, amit nem akarnak felborítani. Ilyen társaságokba és gurukhoz is azért mennek, hogy valaki segítsen nekik lekezelni a környezetüket.

A 2. pont azokról szól, akik rájönnek arra, hogy a birkák világán kívül is van élet. Igen ám, de a birkákra vigyáznak az istenek emberek, az azon kívüli világ pedig veszélyes. Na itt az első kérdés.

Amit hiszel, neked az van! Mi van akkor, ha én nem hiszem azt, hogy a külvilág veszélyes? Frankón nem hiszem, mert tudom azt, olyan az ÉlményPark jogosultsági rendszere, amiben engem nem fenyegethet semmilyen veszély.

A kísérlet jelenleg úgy áll, hogy tudom, hogy a védelmi rendszeremen kívül létezik veszélyes világ, hisz azt más emberek hiszik és én valamilyen kapcsolódásban vagyok ilyen más emberekkel (család, barát, stb.). A közös valóság szintjén engem nem tud megközelteni csak olyan ember, aki megfelel bizonyos paramétereknek. Mindenki más azonnal lepattan, általában minikonfliktussal (hisz az oknak meg kell lennie). Hiába élek az emberek között, az eltérő tudatszintek miatt időnként olyan érzésem van, hogy sokkal jobban érzem a videojáték jellegét (ha nem tűnnének az emberek ilyenkor robotoknak, akikhez esélyem sincs szólni még élvezném is) és az a gondolat, hogy ezen lehet még dolgozom is, csakis a következőknek tudható be:

1. Gyerekkorom óta a megérzéseimre hallgatok és használom hozzá az eszemet

2. Magasabb látószögön ez az észhasználat olyan, hogy mindenki, aki az átlagfontosságban él, hülyének fog nézni

3. Tisztelni (azaz abbahagyni a baszogatást) csak úgy fognak, ha eredményt teszel le nekik

4. Eredményt azonban csak a saját szabályaik szerint fogadnak el, ami a sok pénz megszerzésére fog hajtani

5. A sok pénz jelen esetben a szabadságot jelenti, míg másnak a mások feletti uralmat

6. Ez egy olyan Határ, hogy valójában azoknak, akik ez alatt vannak, én egyáltalán nem is mondanék semmit

Hetedik megállapítás

Az ember azon, amit nem ért, azt érti, amit érteni akar. Ha valaki szigorúan szakmai véleményt hangoztat, ott mindig szex vagy irigység áll a háttérben.

PPP

A modern ember három fő hajtóereje: Pénz/Pina(Pénisz)/Pozíció.

Hiszti

A sértődés is erőszak, ha azt spirituális erő kíséri.

Emberi alak értéke

Eszik, iszik, szarik, alszik, baszik és nem alkot semmit. Te ki vagy akkor, ha ezek neked menők?

Depresszió

Valamikor ki kell jönni belőle. Mikor ha nem most?

Szeretteid halála

Valójában nem az elhunytat sajnálod, hanem saját magadat, hogy mi lesz veled hogy már nem tudsz rajta élősködni.

Önsajnálat

Ehhez akkor is áldozatnak kell lenned, ha már rég nem vagy az!

Nyolcadik megállapítás

Ha úgy gondolod, kihagyod azt az ajánlatomat, hogy "segíts magadon és isten is megsegít" (valójában egy holoprogram, ami így van beállítva), akkor is hatalmasat kaszálok rajtad, mert a drámádat mindenképp rögzítem holo-élmény felvételek formájában és ha az jó, kimegy a mozikba (amiket vígjátéknak élnek meg, hisz egy csodás világban élsz, amiben minden adott számodra a boldogsághoz).

Kilencedik megállapítás

Az embert akkor rontják el először, amikor babakorában elesik és nem nevetve veszik a karjukba. Hamar rájönnek, hogy ha sírnak és bömbölnek, akkor sok törődést és odafigyelést kapnak.



Elég amúgy ha csak erre az utolsóra emlékszel ebből, amit itt olvastál, mert az emberek felismeréséhez ez is elég.