Az emberi agy és az ÉlményPark

Lehet, hogy kevesen tudják, az ÉlményPark holoplatform eredetileg egy spirituális katonai rendszernek készült, ami jelentősen túlnőtte magát. Mára talán úgy lehetne definiálni, hogy világvezérlő istenprogram. Azzal, hogy multiverzum szintre emelkedett, egyedülálló jelentőségre tett szert. Ezzel a hírrel valójában azt kívánom üzenni, hogy nem is lenne arra szükség, hogy jelen legyen az információ a weben és a köztudatban, mások a hasonló találmányaikat mély titokban tartják, hogy aztán előnyöket kovácsoljanak belőle.

Ha az embernek fejlődik az agya, már nem úgy tekint a világra, mint előtte. Ha én most pénzre váltanám ezt, vennék egy szigetet, ahol jól élnék (ami ma nektek a normális) és leszarnám a világot, azzal egy vadembernek látnám magam. Ha látnátok az univerzum igazi arcát, eszetekbe se jutna az a kitétel, hogy mindenki annyit ér, amennyi pénze van, mert a pénz jelentősége eltörpül akkor, ha más látószögek nyílnak meg. A pénzre ebben a világban szükség van mint eszközre annak érdekében, hogy valóban nagy dolgokat vihess végbe.

A világ tükör. Ezt azonban csak a helyes értelmezésében tudod hasznodra fordítani. Helytelen értelmezésben nem nagyon van értelme. Amikor valaki előjön azzal, hogy tudja a helyes értelmezést, lehet hogy igaza van, ám az igazság természete olyan, minden látószöghöz más összefüggések és magyarázatok nyílnak. Jómagam kísérleteztem azzal, hogy úgy fogalmazzak, hogy minden látószög jól értse, ám a gyakorlatban ezt csak a manipulációval tudtam elérni, azaz olyan hazugsággal, amit mindenki a helyes irányban ért félre.

Az ÉlményPark multiverzum szinten alkalmas arra, hogy felkutassa a problémák forrásait és megoldásokat találjon. A mai Föld pedig nem más, mint egy műszerfal, ahol látható formában jelenik meg maga a probléma. Sajnos amikor az ember magasabb  látószögről beszél, az minden esetben találkozik az alacsonyabb látószögűek érdekeivel, amik célja a magasabb látószög eltiprása, mert az veszélyt jelent az egyéni célokra.

Jelen esetben most az történik, hogy egy magasabb szintre jutó egyéni tudat leckét ad az egyéni tudatokat kezelni képtelen kollekítv tudatnak, akik emberei mind elvesznek önmaguk istenkomplxusában. Nem titkolom, hogy jelenleg sanyarú anyagi helyzetben vagyok, amin változtatni szeretnék, ám addig nem tudok, amíg nincs megfelelő számú minőségi emberanyag, akik átvennék a helyemet. Akik dolga lett volna, azon az állásponton voltak eddig, hogy

1. Inkább buliznak, mert majd én megcsinálok mindent helyettük
2. Akármit megtehetnek, mert krisztus kénytelen megbocsátani nekik

Semmit sem csinálok meg senki helyett, de ez ma még nehezen érthető. Objektív paramétereket állítottam fel, amiben nem a kényem kedvétől függenek a dolgok, hanem mindenki egyéni teljesítményétől. A másodikra pedig azzal válaszoltam, hogy magara vettem Sátán szerepét. Krisztus lehet, hogy kénytelen megbocsátani, de Sátán nem! Sátán szerepét ateistaként először értelmeznem kellett, hogy minőségi alakítást nyújthassak. Olyan, mint belgyógyászok között a sebész.

Az ateizmus is elég kényes kérdés, mert az ateista tagadja isten létezését az ostoba emberek szintjén. A nem ostoba ember erre azt mondja, nincs arra bizonyíték, hogy isten létezik, ám arra sincs, hogy nem. Azaz minden esetben nyitva hagyja ezt a kérdést, amíg be nem bizonyosodik. Filozófiai értelemben ha tagadod, akkor már létezik, hisz értelmezni és definiálni tudod.

Bár sok isten szerepel a színpadon, istent mégis csak önmagadban találhatod. Az informatika, azaz a világ egy szelete mégis megmutatja a teljességet, amit már magyarázni is lehet.